Van remény?

Van remény?

Mert visítva, vonítva,
Darabokra szakítva
Kell élned e szörnyeteg
Karmaiban, ki a beteg


Testedet elfertőzi
A férgeket beléd űzi
Mesterkélten felvihog,
A torkodra kardot fog

A szemeid megvakítja
A füleid leszakítja
Érzéseid elvesznek
Tagjaid porrá lesznek

Megvénít és elveszít
E toronyból letaszít
Elvakít egy árny,
Felröppen egy szárny.
Megadod az égnek,
Mit a holtak kérnek…

Elfeledten, elveszetten
Sötétben a kellemetlen
Vakvilágban egyedül.
A halál melletted ül,
Kaszáját megfordítja,
Életedet elpusztítja.
Bezárja vak szemeid
Elsorvasztja tagjaid
Így várod az éjszakádat
Félelmek ölelnek, s vágyak.

Megrekedten két világ közt.
Fejfád fekszik eltiportan,
Megszületsz majd egy új korban!