Máglyára várva

Máglyára várva

Hajlik az éjjel, lobban a láng,
Eltűri szíved a világ zaját,
Éjnek szárnyán szökken a nyár;
Elvisz a szív, elvisz a vágy.

Nincs út vissza már,
Előre hajt, a vége vár;
Felfelé, az égbe száll
Veled egy láng és egy árny.

Megáll az élet, ott áll a vágy,
Keserű fintort vág az ágy.
Nappalod hajnal, nem élsz tovább,
Elvisz az éjjel, elvisz a nyár.

Megöl a szíved, megöl vágy,
Elszáll éjnek pillanatán,
Elvisz téged a fekete vár,
Elszáll az éjjel, elszáll a nyár.

Vad utakon csak téged vár,
Az út végén tereád száll,
Megfojt egy árny, megfojt a vágy,
A vad út végén csak reád vár.

Megáll az élet. Szökken a láng.
Vége az útnak. Elhagy a vágy.
Elhagy a vágy, a láng vitte már,
Elvisz az éjjel, elszáll a nyár.

Ez a hely visszavár!
Itt magába zár,
Elvisz az éjjel, elvisz a nyár,
Megfojt a vágy, megfojt egy árny.
A vad út csak téged vár,
Sodor már.
Elszáll az éjjel, a hajnal tűzzel vár.