Árnyék lángja

Árnyék lángja

Holdtalan éjjel táncoltam
A holtak velem vonultak
Álltam a csillagfényben,
Ragyogó tavak tükrében
Majd rám ragyogott a nap.

Elmúlt az éjjel, elmúlt, mi volt
Éltem ez éjen, s ragyogott a hold…
Vártam a lelked,
Éreztem szerelmed
S lesütött rám a nap.

Féltem, hogy eltűnsz hirtelen
Apró láng az éjben,
Apró tűz a mélyben
Egy árnyék, mely átsuhant,
S elvakított a nap.

Vártam, hogy ismét lássalak,
Szíveink értünk dobbanhassanak,
De a láng, mely elmúlt,
Már e világból kihunyt,
S gyilkos sugarával megérintett a nap.