Az ivóban

Az ivóban



Kancsó borban arcod tükre,
Nem gondolsz se búra, nőre.
Töltesz egy csalfa poharat.
Míly gyenge is az akarat.

Nincs mégegy olyan elme,
Amely önmagától így eltelne.
Ha agyába kúszik a jótékony mámor,
Pedig nincs vaskarika fából.

Ilyenkor bátornak érzed magad,
Elméd klokko, nem jár, tagad.
Hitetlenül hiszi az igazát,
Ábrahámbént áldozná egyetlen fiát.