Lidércdal

Tárgy: Lidércdal Csüt. Okt. 25, 2007 6:02 pm

Lidércdal

Éji utcán lődörögtem, lomha nyirkos fojtó
ködben,
Léptem koppanása elhalt, s megigéző lágy
lidércdalt
Súgott fülembe az est.

Összeroggyant szürke házfal tetejéről jött a
gyászdal
Én fölnéztem, s jaj mit láttam, szürke sötét
szivárványban
Égő szempár lebegett.

Mint az inga egyre lengett, hívó dala lágyan
zengett
„Gonosz lidérc ne tovább! Gyilkos átkot szór a
szád!”
De a démon nevetett.

„Szólnál hozzám kedvesebben! S nem ingnék ily
elfeledten,
Fal tetején egyre várva bolygó halandó
szavára!”
Jaj, a lábam remegett!

Rémült szívem nagyot dobbant, lent a járdán két láb
koppant,
Lejött hozzám, felém lendült, sötét dala újra
zendült.
S menni már nem lehetett.

Sötét utcán bénán álltam, felkapott az
éjszakában!
„Gonosz lidérc ne tovább! Megbénított szörnyű
szád!”
S ő fülembe nevetett.

„Szólíts engem kedvesebben! Velem jársz majd
elfeledten,
Napnak fényét sose látod, éj nem hoz szemedre
álmot.”
S tudtam el már nem ereszt.

Sötét éjen vérem vette, vele járok elfeledve
Künn az utcán egyre várva bolygó halandó
szavára.
Lidércdalt hoz minden est,
Soha el már nem
ereszt.