Élet és Halál között

Élet és Halál között



Múlnak a napok,

És én egyre csak magam vagyok.

Hiányoznak a régi barátok,

A kedves, boldog mosolyok.



Kergetem az álmom

És soha el nem érem,

Hiányzik az élet,

Mit már nem is élek.



Kergetőzöm a szavakkal,

Mint felhőkkel az angyalok,

Vagy mint gyermek a csikóval,

Egy szép hajnalon.



Felettem suhan el az élet,

És észre sem veszem:

Már nem is vagyok benne,

Mert magához hívott, és nem enged…



El akarok futni előle,

De egyre csak visszahúz.

Csábít, hív magához,

Én pedig tétován állok.



Elbúcsúzni sem tudok,

Nem engedi meg, a gaz!

Nem értékeltem, mit megkaptam,

Hát elsodort a fájdalom és harag.



Két világ közt rekedtem,

Hiányzik az életem.

De csábít a Halál édes íze,

Melyben nem lenne több gondom, végre!



Szeretnéd a sóvárgó lelkemet?

Odaadjam neked mindenem?

Kéred az életem tálcán,

Hát odaadom… hisz te vagy a Halál.

Cica, remélem nem mondok hülyeséget, de úgy tudom ez az első versed, de ha nem, akkor is nagyon jó lett, őszíntén gratula;)

jól tudod , drága, tényleg ez az első;) és köszönöm:$