Találkozó (2007.04.15-ei Szerepjátékos Tali)

Zöld tábla hirdeti, itt az szj tali!

Aurelia ajtót nyitogat,
Végre megindul a vonat.
Hiába, még fáradtak vagyunk,
S egyáltalán nem fog az agyunk.

Elhalad mellettünk Pécs városa,
A távolban sejlik Hinda és Ag párosa.
Üdvözlés, puszi és ölelés,
Ebből áll a hosszas ismerkedés.

Megyünk és várjuk a többieket,
S lassan összeszedjük az embereket.
Megérkeznek a késők is végre,
És indulunk az állatkertbe.

Oda is megérkezünk egyben,
Jókat beszélgetve mind a 12-en.
Megrökönyödésünkre hatalmas sor fogad,
A pénztáros minden olcsó árat megtagad.

Nekivágunk, s keressük a farkasokat,
Csakhamar megtaláljuk az ordasokat.
Hinda fényképezőt ragad,
S megörökítetlen hely nem marad.

Sokat törjük fejünket, merre tovább,
Melyik az a ketrec, ahol cica vár.
Ám papagáj van 1000 szám,
S Agatha rohan ezek után.

Hinda csak békésen sétál,
Fényképezővel minden pillanatot megtalál.
Mi pedig Meselovagokkal kezünkben cirkálunk,
Ahol stábot látunk, ott kiálltunk.

Pihenőhelyet keresünk és leülünk,
Közben fagyizunk és szendvicsezünk.
Nina két tál krumplival érkezik,
Mialatt mindenki az szj-ről értekezik.

Megy a „vita”, a macskák győznének,
De az ostoba lámák beelőznek.
Nézzük a szaros seggű kölyköt,
Kinek hátsójából úgy áll lába, mint a cölöp.

Végre megérkezünk a „cicákhoz”,
Hesz az örömtől rohan fűhöz, fához.
Lassan továbblépünk, s jön az a fagyizó,
Ahol nincsen csokis mogyoró.


Vissza hát a farkasokhoz,
Eliata bárányaihoz.
Hinda megint kattint párat,
A lemerülés itt még várat.

Létramászás, cellafogság,
Marad-e az örök rabság?
Floránál nincs faltörő kos,
Ilyenkor bezzeg mindenki okos…

Itt már sajnos csak 11-en vagyunk,
Mert elment tőlünk egy kedves tagunk.
Yubyana az, kinek mennie kellett,
Ennél több időre sajnos nem tellett.

Állatot is simogatunk,
A lámától iszonyodunk.
Pedig Charlie folyton ezt kérte,
Most mégsem rajong annyira érte.

Kiskecskék is vannak száz számra,
De egy kerítés mögé vannak zárva.
Arlene átmászna, senkit sem kímélve,
Csak hadd kerüljön a kiskecskék közelébe.

Leon, aki kekeckedett,
A végén majdnem lánnyá lett.
Követi őt Eliata és Hesz „haragja”,
Kik a cukkolásért száműzik a pokolba.

Arlene hazamegy az állatkert után,
Leon pedig a buszról integet árván.
Aztán Meci, meghívások tömkelege,
Ahol a kajából senkinek sincs elege.

Ninától és Florától búcsút vettünk,
Jó nagyokat ölelgettünk.
Hinda itt is fotózgatott,
Aurelia a képről lemaradozott.

Gaby két falat között a könyvekről beszélt,
Aggal és Eliataval hosszasan tereferélt.
Mivel a krumpli nem kellett már,
Nem marad üresen a tál.

A pályaudvar felé vesszük utunk,
S a boltokban a Meselovagok után kutatunk.
A válasz kielégítő:
Nincs, mert a könyv túlontúl kelendő.

A vonat a helyén, jöhet a búcsúzás,
Marad az msn és a fórumozás.
A Pécsiek kalandja ezzel majdnem véget ért,
De még verset írtunk az emlékekért.