Szív És lélek Háborúja

Szív és lélek háborúja

Vannak pillanatok, mikor meg akarsz halni,
Életedet más kezébe akarod adni.

Az elmúlástól megváltást remélsz,
Mely nem jön el, mert nagyon félsz.

Szíved és lelked egymás ellen fordul,
Érzelmeid közt szörnyű háború dúl.

Lelked még maradna, kíváncsi a holnapra,
De szíved már soha többé nem dobbanna.

Akárki is nyeri az ádáz küzdelmet,
El kell döntened, mit kéne tenned.

Ha a lelked győz, akkor dolgod egyszerűbb,
Bár a kíváncsiság néha csak nyű.

Ha azonban lelkedé lesz a győzelem, az uralom,
Akkor ki kell ötölnöd, hogy jő el az örök nyugalom.

Talán inkább hagynod kéne, hogy magától jöjjön el,
Évtizedek múlva álmodban ragadjon csak el.

Ha mindenki átgondolná, mit dob el magától,
Ha rájönne végre, mit is vár a haláltól,

Talán egy kicsivel boldogabbak lennénk mind,
Nyomasztó gondolatok nem okoznának ily nagy kínt.