Önös Érdek

Önös érdek

Csodás világ, csendből kovácsolva,
De szívét már ezernyi bűn marja.
Kitaszít mindenkit, felelősségre von,
Kegyetlen büntetés, verhetetlen ostrom.
Kérdések garmadát zúdítja mindenkire
Válaszok híján bombáz, kínok ezreivel.
Elmondja bűnied, nem védheted magad,
Nem jut más senkinek, csak végtelen harag.

Ott voltál, mikor romba dőlt minden eszme?
Ott voltál, mikor a hittel álltak szembe?
Láttad ezernyi gyilkos vad rohamát?
Láttad a magányos árva holt anyját?
Érezted valaha a halál vad szelét?
Érezted, hogy szenvedés hasít beléd?
Hallottad a megannyi halálsikolyt?
Hallottad, hogy mindenki téged okolt?

Próbáltál valamit tenni ellene?
Próbáltál szólni, hogy ne, ezt ne tedd?
Nem, inkább csak behunytad két szemed,
Nem, vártad, hogy minden magától legyen!
Vártad, míg az utálat felgyülemlik mindenkiben,
Vártad, hogy a hosszú úton mindenki végigérjen!
Remélted, te nem leszel sakkbábu a játékban!
Remélted, előbb a többiek indulnak a harcban.

Végül igazad lett, mindenki elveszett,
Te egyedül maradtál, ez így nem élvezet.
Rádöbbensz szörnyű tetted lényegére,
Miattad lett megannyi életnek vége.
Megakadályozhattad volna, ha nem félted bőrödet,
De már nincs kinek meggyónnod gyáva, gyilkos tettedet.
S a világ szétmarcangoltan hever a félhomályban,
Megint, immár örökké, csendből összekovácsoltan.

Szabó Anna
2007. 07. 24.