Nincsen Semmim?

Nincsen semmim?
Nincsen semmim, elvették mindenem
Nincsen szívem, összetörte a szerelem,
Nincsen lelkem, megölte a félelem,
A rettegés, melyben leéltem az életem.

Nincs tekintélyem, de miért is lenne?
Nem tiszteltek soha, és nem is kellene.
Mert soha nem hiányzott a pátyolgatás,
Hisz nincsenek érzéseim, elvitte a dagály.

A dagály, mely mindent elsodor,
És neve mámorítóbb, mint a bor.
Bár saját neve nincsen igazából,
Mert mindenki fél a név igazától.

Szerelem, szeretet, nagy Ő,
Ki-hogy hívja, úgy „menő”.
De nincs belőle igaz, mind csak egy álom,
Kiknek nagyobb részét én ki nem állom.

Nincsen hát szerelem, sem nekem, sem Neked.
Hazugságban éljük mind végig le az életet.
Nincsen hát kiért maradnom vagy élnem
Ha senkinek sem számít holtom vagy éltem.

Ki tudja, miért nem vesznek emberszámba?
T’án én vagyok az oka, de hagyjak mindent hátra?
Nem tehetem, átok az akadály, de nem tudom az okát.
Egy dolog biztos csak: Nem élek, csak valaki kitalált.

Kellettem hát valahova, hol remény nem él,
Mert van még valaki, aki úgy érez, mint én.
De mégis hiába az ostoba civódás, az önmarcangolás,
Mert mindenkinek jár valami, melynek neve boldogság.