Szeretlek téged!

Én még mindig szeretlek téged,
de te életed magányosan éled.
Bűneimet sosem feleded el,
de nekem más nem kell.

Mindenem odaadtam neked,
de te elfeledtél engem.
Engem nem szeretsz,
de te másé nem lehetsz.

Még mindig utánad sírok,
én neked mindig levelet írok.
Mindig csak szépet kapsz tőlem,
de te elfutsz előlem.

Én tőled csak annyit kérek,
hogy mindig légy vélem.
De csak menekülsz innen,
és mindig csak a rosszat hiszed.

Még mindig harcolok érted,
mert neked velem kéne élned.
Te magányosan élsz,
s a szerelemtől félsz.

Hát, el kell ismernem, a rímek jók. De nekem a témája kicsit... nyálas Szóval nekem valamiért nem tetszik. Sajnálom, de ez a véleményem. Te kértél őszintét De hozzátenném, végre írtál egy kicsit hosszabb verset És lehet hogy nekem csak azért nem tetszik, mert túl válogatós vagyok. Vagy más a hangulatom. De azért örülök neki, hogy a rímek ott vannak, és írtál egy hosszabb verset is

Hát köszönöm a kritikát... és sztem egy-egy szerelmes vers még belefér, azért írtam ilyesmit. A témája annyira engem sem köt le, de most inkább a versre, a rímekre koncentráltam. És még egyszer köszönöm az őszinte véleményt!

Am...... ezt a verset egy szám ihlette! Egy Zanzibár szám.

nekem tetszik ez a versed!

Köszi! És örülök hogy tetszik!