Magányos Temetés

Magányos temetés

A sors vasmarkából nem ereszt,
Hiába lóg nyakadban kereszt,
Hiába éled bűntelen életed,
Valaki egyszer téged is eltemet.

Messze van csupán egy hely,
Amit egyszer látnod kell!
Megérdemled, hiszen jól tudod,
Ha a valóságot álmodod.

Ott nem kell félned a halált,
S ily szép helyet nem találsz!
Megkérdezed, hol van e hely,
De többé senki nem felel.

Mert amíg te a tökélyt kerested,
Mostani életed elfeledted,
Végül a cél előtt ért utol a végzet,
Ez nem hasonlítható semmilyen széphez.

Magába ránt az örök sötétség,
Ez már a vég, nem lehet kérdés…
Az örök élet egy gödörben végzi,
Akárcsak te, s ezt senki sem nézi.

Mert míg vágytad a halhatatlanságot,
Elfeledted a te valós világod,
Eltaszítottad magadtól, kik szerettek téged,
Kikről azt hitted, utolsó utadra elkísérnek.

Hiába…
A sors vasmarkából sohasem nem ereszt,
Hiába lóg nyakadban krisztusi kereszt,
Hiába keresed örök életed,
Csak egyvalaki lesz, ki majd eltemet.