Minden oly' jó volt gyermekként,
míg fel nem nőttem.
Régen annyira szerettél,
de most elfordultál tőlem.
Gyermekként együtt sírtál velem,
de nevettél is, bajban mellettem álltál.
De mikor könnyes lett a te szemed,
segítséget tőlem sosem vártál.
Sosem bántottunk mást,
mindig együtt voltunk.
Hisz szerettük egymást,
s emlékszem még miket mondtál.
Azt mondtad, mindig velem leszel,
s azt, hogy sosem mész el.
De hazudtál nekem,
elmentél, és nem tudom, mit tegyek.
Semmit nem tehetek,
mert elmentél innen.
Utánad nem mehetek,
tudom hogy nem akarnád...hiszem.
Itthagytál engem végleg,
elmúltak a szépek.
Nem maradtak mások, csak emlékek.
De meghaltál. Vége a mesének.
Csüt. Júl. 31, 2008 7:55 pm