Lélekrabló

Lélekrabló

Első szerelem, utolsó érzés,
Elnyel a sötét, nincs már több érzés.
Elfeleded, miben hittél, mit gondoltál,
Bár nemrég még egész más ember voltál.

Vártad a reményt, kerested az elveszett jót,
Még nem láttad elmenni az utolsó hajót.
Akkor még volt szíved, érzésekkel tele,
Megvolt a lelked, mi csúf jövőd rejtette.

Fogd Mephistophelesre, hogy ő jött el érte,
De te is tudod, erre őt senki nem kérte.
A bánat volt az, mi téged romba döntött,
Szerelmed elvesztése beléd mérget öntött.

Összetörte szíved, megfojtotta lelked,
Már az érzések is eltűntek belőled.
Nem hiányzik már a régi, mélabús életed,
Hiszen ezt saját szabályaid szerint élheted.

Te szívtelen lélek, lélektelen szív,
Kegyetlen élet az, mi téged hív.
Feledni a szerelmet otthagyni őt sírva,
Bosszúból a magány visz majd a sírba.

Te kegyetlen öröklétre szomjazó,
Minden gonoszat, bűnöst oltalmazó,
Ki egykor maga is ártatlan volt,
S kiből nem marad majd más csak por.
Bosszúból…

Aurelia
2007. 08. 04.