Gyermekként hitted, álmaid valóra válnak.
Azt hitted, az angyalok rád vigyáznak.
Hitted, az élet meseszép,
s most csak kiáltasz kezemért.
Megtanultad, az álmok csak álmok,
nem bölcs dolog rájuk várnod.
Megtanultad, nem léteznek angyalok,
s az élet nehéz, sok vele a bajod.
Megtanultad, mindennél fontosabb a pénz,
a barátságnál, a szeretetnél...
Gyermekként erről mégcsak nem is álmodtál,
s mostmár jobban tudod másokál.
Megtanultad, nem jön a szőke herceg eléd,
s ahhoz menj hozzá, kinél sok a pénz.
Igen, mindig csak a pénz...
Az egyetlen rút dolog, mi sokat ér.
Azon gondolkozol, hogy fizesd ki számlád,
segítséget senkitől sem várván.
Azon goldolkozol, mit egyél,
lent a közértben mit vegyél.?
S könnyezik a szemed a sok árván,
tudod, így is gazdagabb vagy másnál.
De egy leckét kaptál az élettől,
tudod, el kell búcsúznod a szépektől.
El kell búcsúznod, hisz az régen volt,
egészen más a helyzet most.
Már csak a sok rút emlék él benned,
már nem is tudod mi az a mese.
Hisz a mesékben a jó győz mindig,
s jönnek az örömkönnyek, a hiszti,
jaj, s mesék milyen szépek,
ó, a gyermekkori szép emlékek...
De a mese az csak mese,
sajnos nem igaz egy se.
Az élet egészen más,
a hosszú évek alatt megtanultad már.
Gyermekként olyan boldog voltál,
könnyeid arcodat a boldogságtól mosták.
S most magadba fojtod bánatod,
s egyedül élsz, állsz a saját lábadon.
Gyermekként más az élet,
erről sokat mesélhetsz......
Pedig régen olyan boldog voltál,
mikor 18 gyertyát fújtál el a tortán.
Aznap nőttél fel.
S most visszamenekülnél, el,
s kívánnád hogy ne nőjj fel.
Örökké maradj gyermek!
Pént. Júl. 18, 2008 11:14 pm