Egy hegedűszó.
Bánat, egy személy,
vakhitbe vetett remény,
mind benne van.
Felhangzik az ismerős dallam:
egy hegedűszó.
Benne van bántalmad,
az, hogy mitől vagy szánalmas.
Az életben benne van.
S megint hangzik az ismerős dallam.
Egy hegedűszó.
S a halál zongorázni kezd.
Játéka odacsalogat téged.
Mélyhangon játszik.
A játékán látszik,
hogy profi ebben.
Verhetetlen.
Ő játszik legszebben.
S a gyönyörő hangú zongora
egyre csak csalogat.
Leülsz mellé, játszol vele.
Gyönyörű ez a zene,
ennél még nem hallottál szebbet.
A zongora nem érdekel,
hisz e dallamért eldobtad életed.
A a halál zenéjével megigéz.
De zenéjével lényeket is megigéz.
A pokol teremtményeit idézi meg.
Félelmetes.
S a hegedűszó is abbamaradt.
Csábítottak, s abbahagytad.
Hiányzik az a dallam.
Újra játszani akarsz.
De nem teheted meg.
A halál nem enged el.
S csak most fogta fel az agyad,
hogy a zene abbamaradt.
S megszűnt életed.
Már nem kérheted.
A zenének vége.
Hétf. Júl. 14, 2008 7:07 pm