Éjszakai Égbolt

Éjszakai égbolt


Próbáld meg kiismerni az éjszakai eget,
Hívd magad ellen a sorsot, próbáld a lehetetlent!
Keress rá mítoszt, magyarázatokat,
A valóság azonban a csillagokban van.

Próbáld megválaszolni: Ki mit és miért lát?
Fejtsd hát meg az égbolt hétpecsétes titkát!
Légy olyan, ki nem ismer lehetetlen,
Ki jó útra térít minden hitetlent

Ismerd meg a fénylő pontok évezredes titkát,
Ha nem megy, se add fel, válassz más taktikát.
Rohanj a tudással birtokodban,
Nem lesz olyan ember, ki ne hinne szavadban.

De ez még sok idő, hosszadalmas munka,
Mi addig csak álljunk jobbról a bal lábunkra?
Én a semmittevés helyett a tippelést választom
Saját szakállamra. De mik a csillagok?

Vajon tényleg tudományos bla-blát kell olvasnom?
Vagy jobb, ha bölcs őseimre támaszkodom?
Atommagfúzió, héliummá válás,
Vagy egyszerűen a regék a megoldás?

A csillagokat talán hozzáértő kéz tologatta,
Hogy ily' szépen állnak alakzatokba?
Vagy talán egy leplet terítenek csak éjszaka a fejünk fölé,
De nem vesszük észre, mert lila köd ereszkedett agyunk köré.

A csillag talán régmúlt élt emberi lélek,
Sok ismerős lelke ad ki neked egy képet.
Azért kerültek oda, hogy őrizzük emléküket,
Soha ne felejtsük el halott szerettünket

Mire te csukott szemmel felismersz minden égitestet,
Addigra te is alig élsz, én talán már nem is leszek.
Akkor nézz az égre, és ha látsz egy új csillagot,
Gondolj arra, hogy a ragyogó pont én vagyok!