Aurelia Willin
Hozzászólások száma : 54 Registration date : 2007. Oct. 22.
| Tárgy: Egyszer volt... Szer. Okt. 24, 2007 9:43 pm | |
| Egyszer volt…
Egyszer volt, de már nincs, Kinek minden szava kincs, Ki meghallgatott, s nem nevetett, Ha másképp képzelted el az életet.
Ő is azt látta mindenben, amit te, A csodát a levél rezdülésében, Az életet egy marék földben, S egy barátot a személyedben.
Hűségét ezerszer bebizonyította, De végül vérét keverte a porba. Az utolsó mondatát hozzád intézte, S te kezedet tetted a szívére.
Csalódás és bánat keveredett benned Mikor a dobogást nem érezted. Ujjaid még egyszer a hajába túrtak, De könnyeid ellentmondást már nem tűrtek.
Emlékeid törlődtek, s szinte benned megállt az élet. Értelmet többé nem láttál benne, de végét Semmiért nem hoztad volna el. Ilyet ő sem tenne.
Csendesen nyugtatna, segédkezet nyújtana. Nem lenne dühös, ha itt lenne, nem fújtatna. Nem zavarná az arcodon lefolyó könnyek garmada, Sem a szívedből kitörő szitkok halmaza.
Mert ő tisztel téged, és igaz barátod, Ezt te is tudod, s majd egyszer belátod. Ő azonban már nincs melletted, Hogy a helyes útra tereljen.
De örökké benned él minden mozdulata, Minden kimondott, és beléfojtott mondata. Az elvei, az érvei, s az érzései, Az eltitkolt kérdések válaszai.
S ha egyszer szörnyen ébredsz, Nincs előtted már a képe, Akkor nézz mélyen a szívedbe, És megtalálod ott, ahol elrejtetted.
Ha segítség kell, csak szólítsd, és ott terem, Hogy rajtad, vagy más bajbajutotton segítsen. A füledbe súgja, hogy mit kéne tenned, Hogy te ne rontsd el úgy, mint ő, Ki már elveszett. | |
|