Az Álmok Végén

Mély szakadék vagy éles kés,
Jöhetne már az ébredés.
Közelít egy vad, kivillantja fogait,
Már sikoltanod sem annyira korai.
Kiseken véred, ájulás kerülget,
Rémálmod életedbe is kerülhet.
De még mielőtt elérhetne kegyetlen végzeted,
Kinyitod szemed, s a valós világot nézheted.
Riadtan ülsz fel ágyadban,
Majd visszazuhansz bágyadtan;
Verejtékcseppek járják be arcodat,
Könnyek mélyítik utánuk nyomukat.
Éjjel van még, hát ismét lehunyod szemed,
Reméled, képzeleted szebb álmot keres.
Kívánságod teljesül, orcádra a nyugalom kiül.
Legnagyobb vágyad már-már teljesülne,
Ha a nap hasadra nem sütne.
Elképzeled magadban, álmod hogyan ért volna véget,
De tudod, hogy nincs igazság a fejedben alkotott képben.
Miért nem élhetünk végig egy kedves álmot?
Miért nem láthatunk soha egy szebb világot?
Mert ez az emberi sors, kegyetlen kárhozat,
Nem láthatjuk végét legszebb álmainknak.
De van, ki a valóság helyett az álomvilágot választja,
S jutalmul bátorságáért álma végét is láthatja.