Bosszú

Bosszú



Árnyék váltja föl a fényt,

Testem újra követeli a vért.

Szerelmem hívó szava porba hull,

Fáj, amit tett, most a gyűlölet az úr!



Várja jöttöm, hiányzom neki,

Fanyarú sorsát nem érzi.

Megérkeztem. Beenged és várja csókom,

Az utolsót, mit a sötétség fátyla burkol.



Hozzá bújok, ő átkarolva szenvedélyesen

Csókot lehel ajkamra édesen.

Vérét veszem, a mámorító nedűt,

Hallom még utoljára félénk sóhaját.



Szája hangtalanul megmozdul: Szeretlek!

Tudja már, hogy a Halál közeleg.

Ágyán ülve mindezt végignézem,

Hogy szenved mindenért, amit tett.



Gúnyos mosollyal a végén felállok,

Hulláját lángra lobbantom,

Mit elfúj a szél messze,

Hogy többé ne ártson egy léleknek se!