Alkotó

Alkotó

Az ember börtönbe zárt rabmadár,
Ki el nem hagyja ketrecét,
Csak ha végre bilincsét
Szétszakítja, akkor vár

Rá egy új élet, új álmok,
Egy új világban szép utak,
Bőséges, vízzel telt kutak,
Kudarc nélkül telt napok.

Ám az ember gyenge hozzá:
A bilincs erős. Nem tudhatja,
Hogy őt csak a vére tartja,
És az teszi magányossá.

Szabadság? Az ember hiszi,
Hogy kielégíti vágyait,
Valóra váltja álmait,
Ha a testét útra viszi.

Inkább alkoss! Két kezed
Munkája a mindened.
Álmod, vágyad oda írd le,
Versben, képben szabadítsd fel
Lelkedet!