A Démonkirálynő lánya III.

A Démonkirálynő lánya III.

Száll az Úrnő, bejárva birodalmát,
Ameddig kiterjesztette hatalmát.
Hevesen átkozza lányát,
Mentegetve önmagát.

Már választott egy életet magának,
Meg kellett volna érteni a lánynak!
Önszántából jött a Démonvilágba,
Anyja halálos uradalmába,

Ő választotta a halált magának,
Nem lehet térítője anyjának!
Hogy képzelte, hogy erősebb a hite,
Mint az, kinek nincsen szíve?

A kastély remegve várja,
Mikor lesz része az Úrnő lánya,
A Királynő visszatér a várhoz,
S így szól arkangyalához:

-Fogd és vidd!
-Ó Úrnőm, hova és kit?
-Karolj lányomba,
S vidd a mennyországba!

Az utolsó arkangyal felkapja,
S a lányt a Menny Kapuján bedobja,
Majd ahogyan már egyszer megtette,
Úgy szállt le a démoni tűzbe.

Az Úrnő maga sem értette,
Mindezt miért is tette.
Szíve helyén kihunyt egy láng…
Ennyit tudott elérni a lány…