Üres ébrenlét

Üres ébrenlét

Választ az arcodnak
Tükörképed sem ad,
De nyitott szemmel nézed
A mindent elöntő feketeséget.

Lelked szárnyai sorvadásnak
Indult két csontdarab,
Melyek elbírni nem fogják
Már többé az álmaidat.

Haldokolsz… sötét képek
Agyadban peregnek.
Várod, hogy a véget
Adja meg az élet,

Hátha féket is ő ad
Vágyaidnak, álmaidnak,
Megfakult szép szárnyaidnak,
Elfeledett napjaidnak.

Mi jót tettél?
E világra miért jöttél?
Csak mert zord létre
Hívott anyád méhe?

Vagy apád tette?
Magjával megteremtette
Hosszú szenvedésed,
Mely csak haláloddal érhet véget?

Teremtettél új életet?
E világra? Nevetheted
Azt, ki várta a szereteted.
Nem lesz már gyermeked,

Hisz te sem leszel e világon,
Csak a szélbe elszórt álom,
Álmaidnak tükörképe,
A végzetnek főhősnője.

Vége. Vége. Vége.
Nem vágysz már e létre.
Vége.