Három

Három


Gondolkodom, lélegzek (még mindig)

Itt vagy, köszönsz

Köszönök

Pusziért nyújtod arcot, kapsz

Kapok

(Bár nem erre lenne szükségem)

Mi van a kezedben – kérdezed

Mi lenne, CD… - mutatom

Mi van rajta?

Mi lenne, te, novellák, amiket NEM, azaz nem láthatsz…

Fikció, válaszolom hangosan

Hadd nézzem – kéred

Nem – mondom, sikítom, üvöltöm

… Nem mondtam el sok mindent, amit most nem hinnél el,

Nem mondtam, mert féltem a reakcióidtól

Félek most is

És vak is vagyok

Voltam

Leszek

Háromszor-

Háromszor akartál beszélni a régmúltról

Háromszor-

Háromszor kezdhettük volna újra

Háromszor-

Háromszor nem mertem észrevenni

(Azt, amire titkon – nem titkon vártam

Várok

Várni fogok)

Mit nem adnék, ha beszélgethetnénk

A múltról

Jelenről

Jövőről

Talán elmondanék mindent

Mindent

Mert már mindegy

Barátnőd van

Szereted

Elhiszem

Bár nem akarom elhinni

Mégis

Bízok benned

(Kötelet kérek, erőset

Meg fát, magasat

Meg időt, pár percet

Hogy megkössem

A már ismert csomót

A fojtócsomót

Belőled maradt

Felhasználnám)

Vak

Hisztis

Suta

Vagyok

Naiv

Bizalmas

Meglepett

Voltam

Megtört

Hideg

Kóró

Leszek

Vagy

Az a Kali

Aki voltam

Lehetnék

Lenni akarok

… Kali, Kali, Kali, hallasz?

Hallak, téged mindig

Bólogatok

Nem akarsz beszélgetni?

Miről?

Arról az egy évről

Akarok-akarok-akarok – üvöltöm magamban

Konkrétan mire vagy kíváncsi?

Szeretsz még?

Barátnőd?

Nem lényeg…

De… tudod mit, igen, szeretlek

(Hülye Klaudia, felrúglak, szemét szar vagy-vagyok)

Gondoltam

De figyelj, osztálytársaimat is szeretem…

Ezen gondolkozz el

(még hülyébb, szemét Klaudia Alexandra)

Nézel rám

Nem értesz

Én se

A világot

Téged

Magamat

Némán leülök egy padra

Várom

A világvégét

A napnyugtát

A holdat

Várok, mint vártam valaha

Hogy gyere

Hogy mehessek

Hogy lássalak

Várhatnám

Az eszem – ami nem jön egy hamar

Téged – te MÁR nem jössz

A nyugalmat – ami MÁR biztos nem lesz

De így kerek

Egész

„tökéletes”

Minden

Semmi

Egyéb…