Halálomon

Halálomon

Egyedül állok a vaksötétben,

Árnyak karjai nyúlnak értem.

Szinte megöl érintésük réme,

Mégis akarom.. reménytelen.

Megdermedtem a karjaiban,

Édes, és borzasztó alakjában.

A halás csókja érinti ajakam,

Mégsem akarom.. nyamvadt.

Várom halálom, ó de vágyom,

Mégis várat magára, de vakon.

Bizsergés, majd éles fájdalom,

S lelkem a testem fölött ragyog.

Hideg mosoly fut át ajakamon,

Még egy utolsó hangtalan sikoly.

Halál eltűnik, lényem gomolyog,

Az utolsó sóhaj tör fel torkomon.