Hatalom

Hatalom

Magamba roskadva ülök a forró betonon.

Eső hűti bosszútól és vágytól forró arcom.

A sűrű esőfátyolon át a semmibe meredek.

Szorosabban ölelem a felhúzott térdeimet.

Vágyom elérhetetlent, bosszút szomjazom.

Szívem egyre hevesebben ver a gondolattól.

Fekete alak suhan felém, vajon káprázat-e?

Add édes Istenem! Csapd be az érzékeimet!

A pokol angyala térdel előttem! Csodálatos!

Telt, piros ajka, édes nektárt szopó szemfog!

Sápadt, bőre szinte világít a vaksötétségben!

Egy vámpír. A Halál csókját adhatja nekem!

Megérint és érzem hideg leheletét magamon.

Érintése bizserget, a hideg futkos a hátamon.

Szúrást érzek nyakamon, ajka rátapad a sebre

S érzem, ahogyan kiszívja belőlem az életet.

Gyengülök, távolodom kárhozott világomból.

Nincs emlék, nincs érzés, én csak mosolygom.

Elhomályosul előttem, míg tisztul egy új kép.

Üdvözlöm a Halált, s végleg elszállok innét.