Vajon miért?

Vajon miért?



Vajon miért ver egy ázó élet engemet?

Hiszen rosszat nem tettem

De mégis ver a sors, bármit is teszek.

Vajon mit és miért kéne tennem,

Hogy életem végre kényelem legyen.



Egy halk perc, óra és nap,

Mely kínoktól mentes fuvallat

Elmém nyugodtsággal telve alszik

S testem, csak csöndben remegve jelez

Hogy halálom órája nem most érkezett



De csitt… valami nem valódi.

Szemem rebben, mert eszem tudja mi ez

Mivel a nyugodt szellő mögött,

Már a vihar haragja csendült fel,

Melytől rohan a bátortalan a szabadság felé



De nem tudja senki, hogy harc nélkül,

A bátortalan nem a szabadba rohan

Hanem egy újabb csapdába

Mely örökké rabul ejti egy álnok csatába,

Ahol a szabadság szót a halál fonta körül.



Én nem rohanok halálba, mely másnak a szabadság

Mert tudom, mit jelenthet az a szó, hogy halál.

Ezért nem menekülök, hanem csak állok

Állok, és várok, hogy célomat kitűzhessem,

Mely engem a helyes irányba vezet.



Egyedül voltam mostanáig,

De nem csak engem hozott a vihar magával.

Más is járt e tájon, aki tudta, hogy merre kell menni

Így most együtt járjuk a világot,

Hogy legyőzzük a rosszat,



Egy olyan világban, amit mi irányítunk