Évszakok

Évszakok



Ébredezek a halk hajnalban

S egy illat csap meg,

Ez egy émelyítő illat.

Mely neve a tavasz



Könnyedén szállok

Egy meleg fuvallatban,

Körülöttem mindenki ébredezik,

Gyönyörű az élet.

Mert éled a Tavasz hajnalban



Zöldellő táj borult elém

Mely szebb minden szemfényvesztésnél,

S már élénk gyermekek játszadoznak

Egy fényben úszó reggelen



Egy halk pillanat

S egy rövid fuvallat

A nyár elsuhant

S évszakok gyászba indulnak



A zöld táj elkonyul

De mégis színekben pompázik

S elhull egy levél,

Ez az ősz jelkép



Éjszakába szállt az év,

Melytől menekül az élet

S mindenki nyugovóra tér

Így velük tartok de éber maradok



Őrködtem az éjszakában

S védelmeztem a tájat,

S most öröm táncot jár az élet

Mert a Tél végét megélte