Holtak 2 - Holtak ébredése

Holtak ébredése



Holdfényes éjszakán

Sírok között lépkedek

Holtak csontjai

Ropognak talpam alatt

A temető csöndjében

Megállok egy sír előtt,

Mély repedés fut

Végig a sírkövön.

Felvágom tőrömmel

Tenyeremet, s véremet

Ontom a repedésbe.

Hallom, ahogy halkan

Végig csorog a sírban

Így életre keltve a halottat.

Évek óta fekszik itt

Reménytelenül, szerelmes

Szíve meghasadt.

Most kínjai okozója éleszti fel,

S a férfi önként választott

Sírjából tör ki a felszínre.

Vértelen kezét felém nyújtja,

S én remegve lépek felé egyet.

Ajkát nyakamra szorítva

Harap belém, s én véremet

Neki adom önként, örömmel.

A világ elsötétül előttem,

Nem marad más,

Csak a halál szele.

Szememet kinyitom,

S őt látom fölém hajolva,

Érzem hogy élek,

Én, aki meghaltam

S most újjászülettem,

Halhatatlan lettem, mint ő,

Egy közülük, a Sötétség

Gyermekeihez tartozom immár,

Vámpír lettem én is.