Szent Iván éjjele
Ha jő az éji óra, lomhán lebben törött szárnya a
halottnak,
Charon metszette el, őrzője szívbéli
Pokolnak,
S napvilágra többé sose szárnyal
Ám ma tompán szól a gyászdal…
S ébrednek a holtak az ősi szózat által:
„Virulj ki száraz fa, hozz rügyet ez éjjel,
Míg az égi szekér a lajtorját leejti,
Charon elől bújik lombodban a lélek.
Egyetlen örömét ez éjjel ne vedd el!”
Múlik majd úgyis az új napmeleggel,
Mert e földi napon elenyész a lélek,
Időtlen világát karcolják az évek,
S üvöltve sírnak, mert fájnak a sebek.
Ma éjjel üzen az örök rettenet.
Ha jő az éji óra, izzó karma kap feléd a
halottnak,
Charon hajtja őket, őrzője ébredő Pokolnak
Most a sötét légben száz kísértet szárnyal
S már üvöltve szól az ősi gyászdal…
Susogj hát öreg fa éleszd az ős zenét!
Halandó ma hallagasd:
A Kárhozottak énekét!
Csüt. Okt. 25, 2007 5:56 pm