Uralkodó

Uralkodó

Azt hiszed, te vagy a világ ura,
Neked nem számít senki más baja.
Úgy véled, mindenki felett állsz,
Miközben te gondtalanul élsz,
És igazságtalanul ítélsz.

Az hiszed, halhatatlan vagy,
Csak azt tudod, az élet vad.
Nem törődsz az elnyomottakkal,
Csak saját földi javaiddal.

Azt hiszed, tiéd a világ,
Neked soha senki nem árt,
Pedig tudhatnád, a fél világ megölne,
Vasvillával a Pokolig kergetne

Azt hiszed, hogy mindenütt szeretnek,
Ki mást mond, a szemedben eretnek.
Pedig te vagy a valódi áruló,
Kegyetlen, nemtörődöm Uralkodó

Azt hiszed, életekkel játszadozhatsz,
Mások elfogadnak parancsnokuknak,
De ők nem örülnek gyarló zsarnokuknak,
Azon kapod majd magad, hogy fegyver lyuggat.

Azt hiszed, az álmok nem igazak,
Csak unaloműzés végett vannak.
Közben néped csak éjszaka reménykedhet,
Üdvözítő álmainak csak ekkor hihet.

Azt hiszed, hogy a hit mindenható,
A sok szolga csak kínoznivaló
Kiknek csak benned kell hinniük,
Úgy véled, te vagy az Istenük.

Azt hiszed más vagy, mint ők, s ez igaz,
Bennük nem lelhetsz már semmi bizalmat
Te sem vagy ám más, csak egy földi halandó,
Minden kimondott szavad megcáfolandó.

Azt hiszed, hogy te sosem tévedsz,
A messzi városokra révedsz.
S egyszer, majd a rejtélyes jövőben
Kinyílik a szemed, s majd rádöbbensz:

Hogy a hit magában nem elég,
Rengeteg egyéb erény kell még,
Melyek neked mind idegenek,
Majd toporoghatsz, idegesen.

Akkor már késő lesz,
Egy gödörben végzed.
Felirat nélküli fejfád ad csak hírt arról,
Hogy egykor egy kegyetlen zsarnok ült a trónon.


Egy zsarnok, kinek nevét átkozta a nép,
Elvesztette belévetett minden hitét.
Megfosztotta őket az érzéseiktől,
És azóta nem beszél senki Istenekről.

Hisz őt csupán kitalálták,
Ellenségükké avatták,
Elmérgesedett a helyzet,
De már semmit nem tehettek.

Szerencsére rájöttek a hibára,
És időt szántak kijavítására.
Végül legyőzték közösen a gonoszat,
De csak úgy sikerült, hogy mind összefogtak.

Küzdöttek az álmaikért,
Egy egységes világért,
Az illúzióból valóság lett,
Ez pedig mindenkit vezérré tett.

Egyenlő felekké, és nem türannoszokká,
Mindenképp hősökké, vagy hősi halottakká.
Sokan odavesztek, mert küzdöttek a régi-új eszméért,
A holt szeretet feltámasztásáért és egy szebb holnapért.