Reményt keresni

Reményt keresni

Kutatni, keresni,
Soha nem feledni,
A reményben hinni,
Egyszer sem félni.

Nehéz feladat, lecke a kegyetlen sorstól
Ki megéri, az árnyoldalba is belekóstol.
A feladás a véget jelenti,
Örökké kell hát keresni,

Az egyszerűt nem ismered,
A bonyolult út a végzeted.
Az utolsó ébredésig nincs nyugalmad,
Addig senki felett nincs hatalmad.

Ha kudarcot vallasz, nem találsz,
Nem kell soká’ várnod a halált.
De ha remény akad horgodra,
A Mennybe szállsz, nem a Pokolba.

De erre az esély igen csekély,
Mert elveszni látszik minden remény,
Eltűnik, és hiába loholsz utána,
Csak belefáradsz a végtelen futásba.

Elmerülsz akkor a feledés tengerében,
Nem emlékszik rá senki, hogy nehéz volt élned,
Hogy értük küzdöttél, bennük kutattad a reményt,
Hogy a bennük való hitért vesztél.

De ez a gyarló, reményvesztett nép,
Mely elhagyta már minden hitét,
Nem érti meg, te mit megéltél.
Az ő reményükért,
A szebb jövőjükért.