Őrizd az álmaim!

Őrizd az álmaim!

Ha már nem találsz itt e világon,
Kérlek, ne menekülj te is máshová,
Hagyd, hogy sokat kelljen várnom
Ne sétálj át a Pokol Kapuján.

Ha a szívedet magány emészti,
Gondolj rám, és érezd, ott vagyok,
Tudd, nem akartam e kapun belépni,
Ne feledd: rajtad kívül bármit hátrahagyok.

Tudom, az ember letépi láncait,
Ha látja a világ szenvedését,
Vak gyűlölete feledteti álmait,
Ezért szúrja szívébe kését.

De az Örök Kárhozat Útvesztőjében
Elveszett lelkünk könnyű préda,
A halál nyújtotta öröm kosztümjében
Jár a lelkek felett hattyútáncot Léda.

A haldokló világ összes sajnálata sem elég,
Hogy meg tudd bocsátani a feketeség szilánkját szívedben,
A csillapíthatatlan, kínzó magány cseppjét.
Ez a seb fog lassan megölni, mit én, ki szerettelek, ejtettem.

Ha már nem remélsz e világon,
Mert lelked már pillangóként menekült,
Csak arra kérlek, őrizd az álmom,
S hagyd, hogy egyedül ússzam a Végzet Folyóján keresztül!

Szabó Anna
2008. július 13.