A könnyek csak potyognak.
Az angyalok zokognak.
Zokognak az emberek bűnein,
a gonosznak hívein.
Zokognak a gonoszon,
a világban a sok rosszon,
zokognak az emberek helyett,
zokognak helyetted.
Zokognak a világ bajain,
az emberek rút szavain.
Zokognak miattam,
sírnak miattad.
Zokognak a fekete szíveken,
s az angyalok abban nem hihetnek,
hogy nem kell többé sírniuk,
nem kell többé ríniuk.
Örökké zokogni fognak,
hisz az emberek csalnak, lopnak.
Tökéletesek sosem lesznek,
Ebben nem hihetnek.
Sokan árvák, sokan éheznek,
de segítséget nem remélhetnek.
Mert nem ad a gazdag,
csak a pénzét számolgatja.
Az angyalok zokognak,
A könnyik potyognak.
Hisz az emberek sokat hazudnak,
nem szabad elhinni minden szavukat.
S néha az ember embert öl,
egy pisztollyal lelő,
a szakadékba lelök.
Az angyalok zokognak.
A könnyek csak potyognak.
Ó, miért ilyen rút a világ,
mint egy elszáradt virág?
Miért mások zokognak helyettünk?
S talán az, akit szerettünk,
az angyalok közt helyettünk zokog,
és sosem lesz boldog.
Mert a világ tökéletes sosem lesz,
s ha egyszer erre te is ráébredsz,
sem fogsz tudni semmit tenni.
Te is az angyalok közöt fogsz sírni!
Zokogni.
Vas. Júl. 13, 2008 9:31 pm