Keserű könny,
s pár szál virág.
Ezt adja neked a szánalmas világ.
Pedig amit érsz, sokkal több.
Régen boldog voltál, nevettél,
s most egy kőben fekszel,
s az én szemem már könnyel megtelt.
Emlékszem még, mikor meséltél.
Szerettelek, de te elmész.
Miért teszed ezt velem?
Kelj fel a sírból, mond hogy szeretsz!
Csak mégegyszer mondd hogy szerettél!
Kérlek, legyél újra velem!
Csak mégegyszer lássalak, kérlek!
Ebben a világban nélküled úgy félek!
Nekem nem elég ha itt élsz bennem!
Kelf fel, és vágtass!
A sors elől majd együtt szaladunk,
s egymást akkor újra visszakapjuk!
Ennyit ugye megér hogy láthass?
De akkor fel kel kelned!
Mindössze ennyi az ára.
Megéri vagy nem? Kérlek válassz!
Mondd, miért nem éri meg neked?
Tudod mit? Megyek utánad!
Szálljunk együtt a halálba!
Én elmegyek érted a halál karjába,
s akkor újra látlak.
Szomb. Jún. 21, 2008 5:48 pm