Masírozni a halálba

Masírozni a halálba

Először fogom meg puha kezedet,
Először látok szemedben könnyeket,
S te a végítéletig enyém maradsz
Mert zuhanunk, a halál mindjárt elragad.

Ha nem rántalak a mélybe, a fenevad ölt volna meg,
Mi már évek óta marcangolta ártatlan lelkedet.
Nem volt soha választásom, nem menthettelek meg,
Arra sem volt esélyem, hogy elnyerjem szívedet.

Nem dönthettem másképp, hiszen évek óta csak érted éltem,
De nem közeledtem, mert a visszautasítástól féltem.
Muszáj volt a halállal találkoznod, nem volt más út,
Kiszáradt már rég a reménytől nedves kút.

S én veled jöttem, hogy együtt mehessünk a halálba
Mint ahogy katonák masíroznak a kaszárnyába.
Csak azért, hogy megmenthessék kedvesük életét,
Hogy e világban tudhassák létük értelmét.

Azért ugrottam veled, mert nem tudok élni nélküled,
Te vagy az, kit én örökre, a vég percéig szeretek.
Sőt, azon is túl, veled maradnék, amíg világ a világ,
Csak hogy ne kelljen magányosan megismerned a halált.

S én…
Először fogom meg puha kezedet,
Először látok szemedben könnyeket,
De zuhanunk, s élni tovább nem lehet,
Már nem tudom elmondani: Örökre szeretlek.

UUUUUUUUUUUUUUUUUU
Reliám ez egyszerűen fantasztikus! OO

KÖszi tesa:D:D:D *pirul*