Költő vagyok

Költő vagyok

Forró a fejem… lázam van,
Forog velem a szoba…
Hova szalad a fal?
Miért köröz az ostoba?

Remeg a testem,
Pedig két paplan takarja…
Fogaimat ütemesen összeverem,
Így fekszek itt… vacogva.

Kezemben reszket a toll.
Alig olvashatóak
Betűim és a sorok,
De még így is alakot adok a szónak!

Pedig fáj a gondolat!
Egyre csak szabadulni vágyik!
Majd szétveti homlokomat,
Fejemből sürgetve kikívánkozik.

Már nem látom, amit írok,
Összemosódott bennem a kép…
Szemem előtt ugrálnak a foltok…
Isten segíts! Rám szakadt az éj!

Legyen sötét, még ha nappal van is,
Én az írást be nem fejezhetem!
Még a halálnak sem engedek, hisz…
Költő vagyok… ez az életem!