Bosszú
Árnyék váltja föl a fényt,
Testem újra követeli a vért.
Szerelmem hívó szava porba hull,
Fáj, amit tett, most a gyűlölet az úr!
Várja jöttöm, hiányzom neki,
Fanyarú sorsát nem érzi.
Megérkeztem. Beenged és várja csókom,
Az utolsót, mit a sötétség fátyla burkol.
Hozzá bújok, ő átkarolva szenvedélyesen
Csókot lehel ajkamra édesen.
Vérét veszem, a mámorító nedűt,
Hallom még utoljára félénk sóhaját.
Szája hangtalanul megmozdul: Szeretlek!
Tudja már, hogy a Halál közeleg.
Ágyán ülve mindezt végignézem,
Hogy szenved mindenért, amit tett.
Gúnyos mosollyal a végén felállok,
Hulláját lángra lobbantom,
Mit elfúj a szél messze,
Hogy többé ne ártson egy léleknek se!