A fekete nap gyermekei

A fekete nap gyermekei



Tiszta lelked a porba hull,

Átkozott lettél, piszkosul.

Isten sem kegyelmez már neked,

Az Ördög előtt térdre, gyermekem!



Éjfekete könnyeket ejtesz,

Mert halandó szerelmed felejt.

Hiányzik a régmúlt idők fénye,

Szerelmed édes ajkainak íze.



Hozzászöksz, kell neked,

És Őt is átkozottá teszed!

Elrablod, és magaddal viszed,

Mostantól örökre együtt éltek!