Őrület

Őrület

Az a gyűlölet és keserűség,
Mely szívem legmélyén ég,
Most dühöngő vulkánként kitör,
S mindent elsöpör…

Futok, messze rohanok,
De minden út hozzátok visszahoz,
Menekülnék, jaj, de merre!?
Kezem-lábam gúzsba kötve!

Még ne! Ne előttük!
Mondogatják: Mi szeretjük!
Nem ejthetek könnyeket,
Menekülnék tőletek!

Végre, mikor szabadulok,
A remény karjaiba futok,
Közben tépáz a gyűlölet:
Elönti a szívemet…

Könnyeimen keresztül
Az egész világ megőrül,
Körmeim a falba vájom,
Őket a pokolba kívánom!

Sikítva, őrjöngve állok,
A tükörben egy őrültet látok.
Leülök elé, nézem az arcom,
És lassan elalszom…