Öregen majd megérted
Szerelem… pokol… perzselő élvezet
Ez három igazság, mi egy,
Ha összeolvad már minden elveszett
És bűnös fejjel átadod a lelked.
Forró láva folyik véredben
-Ébredezik a rossz-;
Csillagok ezrei pihennek szemedben
S te magad is velük ragyogsz.
Az idő elüti életed…
Pokol a jussod vad élvezet!- kiáltod,
de a kor már elrabolta fényed,
és legbelül – valld be – nem is bánod!
Könnyebb bűnre kapni,
Szeretve lenni s viszont szeretni,
Forrón élni, és szabadon feledni,
Az idő multával mit sem törődni…
De majd mikor ráncos kezed
Remegve fogja a képeket,
S unokáidra nézve visszarepít a képzelet,
Akkor megérted majd: elpocsékoltad az életet
Kedd Okt. 30, 2007 6:05 pm