Magány

Magány



Magányomban írom ezt,

Egyedül maradtam e világon,

Kitaszít a jelen s a múlt,

S a jövőmet nem látom.



Barátaim kezét fogtam,

De nem elég szorosan,

Kicsúsztak kezeim közül

S én hiába kaptam utánuk.



Most egyedül vagyok,

Barátaim távolba vesznek,

Én mégis sírok utánuk,

S a múlton merengek.



Mi közénk állt, semmiség,

Egy mérges kígyó volt csupán,

Ha közelemben lenne,

Kitekerném a nyakát.



Félreértések fala vesz körül,

Szétzúzni nem tudom,

Egyedül maradtam, s hiába

Sikítok lelkem mélyéről.



Ők nem halják sikolyom

Megbénította őket a kígyó,

S a mélybe zuhantak, nélkülem,

Hiába nézek utánuk, már nincsenek.



A kígyó célt ért, szétszakított minket,

Én mégis küzdök ellene, s utánuk vetem

Magam, gondolkodás nélkül,

Mert ők a mindenem, a családom.



Könnyeim közt írom ezt,

Nélkülük életem mit sem ér,

Szívem megszakadt, ne is keresd,

Már velük van, örökre az övék.