Bukott angyal

Bukott angyal



Angyal voltam hajdanán,

őrködtem emberek világán,

boldog volt-e túlvilági létem,

s elmerültem fellegek tengerében,

hisz szárnyaim oly kedvesek nekem,

értük adnám tiszta lelkem.



Nem értettem a halandók gyönge lelkét,

hogy adhatnak fel mindent egy múló szerelemért?

Mennyben békés otthonomból kevélyen figyeltem

amint haltak, s születtek ezek az értelmetlen

szenvedélyek emberi szivükben. Nem értettem,

de most már tudom, ez elől én sem menekülhetek,



mert miközben őkett szemléltem

egy csodás teremtményre leltem

kerestem a szárrnyait

de nem leltem kecses vonásain

elmémbe a felismerés hatolt

ő is csak egy halandó volt.



Szépsége versenyre kelt az angyalok

kevély gyönyörével, s míg azok

egymást dicsérték, s lenézték a

halandókat,túlnőtte őket a néma,

földi teste, legyőzve a zord ál-

angyalok fellegbeli táborát



S népem bősz tekintetének súlya

ereszkedett mesés alakomra,

rosszalóan néztek felém,

mintha áruló lennék,

pedig csak szerelmes voltam,

s ha ez bűn, hát érte meglakoljak.



Bűnöm súlyát nem éreztem, csak a

büntetését, ami gyilkos marta

mély sebet vágott hátam tollas

felületén. S én riadtan sikoltva

omlottam kedvesem ölelő karjaiba;

rájöttem, nem bennem van a hiba...



Hiszen eddig tisztelet övezet,

de ők nem tűrték e tiltott szerelmet.

S döntésre kényszerítvén,

angyalom feledvén

vagy szárnyam elveszítve,

élnem kell újjászületve.



Kitaszított, hideg, földi létem

széppé varázsolta ő, kiért éltem..

kiért meghaltam, ujjászülettem

ebbe a gyilkos világba. Nem kellett

nekem a Menny már többé, csak vele

akartam lenni, a földön heverve.



Angyal voltam hajdanán,

őrködtem emberek világán,

boldog volt-e túlvilági létem,

s elmerültem fellegek tengerében,

de most emberként élve, olyat kaptam

mit angyalként sose kívánhattam.